Kilenc bosszantó banki szokás

Locsifecsi, avagy három az Isten igazsága:

Ugye, Te is ismered ezt az ügyintéző típust? Aki nagyon kedves, nagyon, aranyos, tyű, de sokat beszél, már ezeréves haverok vagytok, és naná, hogy a végére elszabja… amiért bementél tuti, hogy nem sikerült elintézned, cserébe eltöltöttél pár igazán felemelő órát e földi paradicsomban. Jót dumáltatok, te mosolyogva távozol, a melóba visszaérve pedig rájössz, nem működik… na de majd másodjára, ne adj Isten harmadjára menni fog az….

Harcosok klubja:

Gyorsan beugrok a bankba egy kis pénzért. 🙂 Azt Te csak hiszed! Mire kitöltöttél minden papírt, kiálltad a sort és még elég pénz is volt a bankban (azt gondolod csak vicc, de gyakran annyi pénz sincs egy-egy bankfiókban, hogy az előzetes bejelentés nélküli napi limitet kiadják Neked), elégedetten távozol és úgy érzed, kemény küzdelem volt, de megérte, kivehetted a saját pénzed.

A teljesen random működő sorszámbehívás:

Óriási szerencse ér, ismét személyesen kell ügyet intézned. A bankban ülsz már legalább fél órája, sehol senki… Egy-egy kósza légy zümmög, hallod a kigyúrt biztonsági őr minden lélegzetvételét, a falak mögött halk kacajok: még kávéznak… Te türelmesen vársz és nyugodt vagy, mert Tied a 3-as számú sorszám, a többi lúzer mögötted meg kit érdekel! Sorra kerül az 1-es, a 2-es, aztán… behívják a 7024-es sorszámú játékost, aki, esküdni mernél, kettő perce érkezett… ismerős?

A telefonos ügyintézés labirintusában:

Mára már ott tart a GDPR-szabályozás, hogy legalább 2-3 percet eltöltesz csak azzal, míg végighallgatod a mindenre (is) kiterjedő teljes körű tájékoztatást (komolyan mondom ezeknek a telefonos automata rendszereknek mérhető az ökológiai lábnyomuk. Hé, GDPR! Üdvözöl az ESG!) Aztán kezdődik a telefonos Bingó. Te vadul nyomkodod a gombokat annak reményében, hogy végük élő emberrel is tudsz beszélni, aki majd végre segít a probléma megoldásában. Ééééés igen, sikerül, alig telt el 20 perc, az ügyintéző kedvesen üdvözöl, majd elkéri a telefonos kódodat… , ja, hogy ilyened még nincs? Lásd 3. pont.

Az ”alapos” ügyintéző esete:

Amikor hitelt kérsz a banktól, kapsz egy jó hosszú listát, amit légy oly kedves, töltsd ki, kérd ki, igényeld meg, könyörögj a könyvelődnek, stb. Ha mindez megvan, egyben vidd be a bankba. Mivel Te nagyon ügyes vagy, mindössze pár nap megfeszített munka árán összeáll a paksaméta, megvan a 30 napon belüli NAV igazolás is, és boldogan adod át mindezt az ügyintézőnek. Aztán vársz… Még mindig…Végre csörög a telefon és megtudod, egy banki igazolást elfelejtettél, azt még kérd ki légyszíves! Kikéred, leadod… Vársz… Megint csörög a telefon, kiderül, a könyvelőd valamit elgépelt a főkönyvedben, kell helyette egy javított! Megoldod, leadod… Vársz… Végre hív az ügyintéződ, sajnos lejárt a 30 napos NAV nullás, kérni kellene egy újat! WTF??? Sosem értettem, miért nem lehet rendesen végignézni a leadott anyagot és egyszerre minden hiányzó papírt bekérni?!

Egyszerű, mint a banki szerződés!:

Nem ismered ezt a közmondást? Neee! Bankokkal dolgozom, jogász is vagyok, mégis olvasatlanul írok alá minden banki szerződést (csak az adataimat ellenőrzőm, abba ugyanis van még beleszólásom) és dokumentumot, amit az orrom alá dugnak. Miért? Mert a szerződés hivatkozik egy ÁSZF-re, az egy Üzletszabályzatra, az visszahivatkozza az ÁSZF-et, aztán egy másik Üzletszabályzatot, esetleg a Hirdetményt. Egyszóval: esélyed sincs. Vagy aláírod, vagy nem. Valójában mindössze ebből áll a döntésed illúziója.

Bankolj egyszerűen, on-line, otthonról:

Már ha működik a netbank… Tudom, tudom: rengeteg banki rendszert kell összehangolni, de könyörgöm! Oly sokaknak sikerül, egészen normális netbankok léteznek már, mégis, mintha ’csakazértis’ ellenpéldával akarnának szolgálni egyesek: létezik egy-két igazán pocsék próbálkozás is. Itt a XXI. században, a Bitcoin, Ethereum, a blokkláncok és a Meta világában, ha tényleg egyszerűen szeretnél banki ügyet intézni, be kell menned valamelyik bankfiókba. De nyugi, azért vannak még aknák: lásd 1., 2., 3., pontokat.

Az elérhetetlen ügyintéző:

Ugye, veled is megesett már, valami fontos ügyben kellett volna pár szót váltanod az ügyintéződdel, de őt bizony annyira ellepte a munka, hogy huszadik próbálkozásra sem tudtad elérni. Bezzeg, ha neki van szüksége valamire Tőled, olyan pitbullokat megszégyenítő akarattal, nyulakat lepipáló gyakorisággal hív, ír e-mailt, beszél a titkárnőddel, a nejeddel, akivel csak tud, és végül megszerzi, amit akar. Aztán újra elérhetetlenné válik. Tudod, sok a munka!

Bankok harca, avagy a megfelelő tartalmú igazolás nyomában:

Biztosan találkoztál már azzal, amikor az egyik bank által kiadott igazolást a másik bank nem fogadja el. Ekkor egy 10 perces, összeráncolt homlokkal előadott gyorstalpalóban részesülsz (ha akarod, ha nem) a banki rövidítésekből, illetve mit és hogyan kellett volna, és persze hülye a másik bank. Ennyit sem tudnak rendesen kiadni! Pff!!! Ekkor Te felajánlod, itt a másik bankos száma, ugyan, beszéljen már vele! Áááááá, az sajnos nem megy, ezt meg kell értened! A másik bankkal, neeeem, azzal telefonon egyeztetni nem lehet, miket nem képzelsz Te?!

Még mielőtt keresztre feszítenek a banki partnerek, hadd tegyem gyorsan hozzá: a bank egy nagyüzem, nagyon sok ember nagyon sokféle munkát végez ott, ráadásul társadalmilag érzékeny területtel foglalkoznak, így óhatatlanul nagyobb figyelmet is kapnak a hibáik, bosszantó apróságaik. Tökéletes munkát várunk tőlük (és teszem hozzá nem is teljesen alaptalanul) hisz’ mégiscsak pénzzel dolgoznak.

Igenis kell ezekről beszélni, mert bennük is megvan a jobbra törekvés, sokat tesznek is azért, hogy mi ügyfelek minél elégedettebben távozzunk a bankfiókból vagy az on-line térből. Dehát a jóból sosem elég!